Múlt héten a diákjait főzésre és gyerekfelvigyázásra utasító professzorról írtunk, most egy másik példán keresztül világítjuk meg, hogy mire jó egy egyetemi ombudsman: ha a tanár annyira ragaszkodik a diákjához, hogy nem akarja elengedni.

A kanadai University of Western Ontarion évek óta működik egyetemi ombudsman. A 2008-2009-es tanévben egy jól teljesítő doktori hallgató azzal kereste meg az ombudsmant, hogy a témavezetője nem akarja hagyni, hogy letérjen a tudományos pályáról. A diák eredetileg akadémiai karriert tervezett, de meggondolta magát és úgy döntött, hogy inkább a tudományos életen kívül szeretne elhelyezkedni.

Amikor a férfi ezt elmondta a témavezetőjének, a diák (ahogyan az ombudsmani jelentés fogalmaz) „szélsőséges haraggal és ellenállással” találta szembe magát. A professzor szerint így értelmetlen volt támogatnia és képeznie a diákot. A tanár azt szerette volna, ha a diákja elfogadja a felkínált egyetemi állást és ottmarad az egyetemen. A diák attól félt, hogy ha tartja magát a tervéhez és nyíltan vállalja, hogy a doktori képzés befejezése után elmegy az egyetemről, a tanár meg fogja nehezíteni a PhD-ja megszerzését.

Noha a diáknak nem volt kedve az egyetemen maradni, már azon gondolkodott, hogy azt hazudja a tanárnak, hogy elfogadja az állást (csak hogy biztosan be tudja fejezni a PhD képzést), majd a doktori befejezése után visszamondja a felkínált munkahelyet.

Az egyetemi ombudsman óvatosan avatkozott be az ügybe. A beszélgetés során tulajdonképpen csak tanácsokat adott a diáknak a helyzet kezelésére. Az ombudsman tanácsai szerint a diák támogatókat keresett a doktori képzésben oktató tanárok közül, illetve bátrabban kiállt a véleménye mellett, így néhány hét alatt megváltozott a tanár hozzáállása: noha továbbra sem örült a diák döntésének, de ismét támogatta a PhD dolgozat befejezését.

A kép az egyetem honlapjáról származik.